28 dkg megpucolt répát lereszeltem, ráöntöttem 20 dkg nádcukrot, ráütöttem 3 tojást, tettem hozzá 13 dkg puha vajat, 1 csomag vaníliás cukrot, belereszeltem egy almát, rászórtam 1 mokkáskanál szódabikarbónát, 1 csipet sót, 16 dkg finomlisztet, 4 dkg réteslisztet, 3 dkg jó minőségű kakaóport, és daráltam bele 6 dkg diót. ezt a sok finomságot jól összedolgoztam, majd egy sütőpapírral bélelt, oldalt kivajazott, kilisztezett 26 centis kapcsos tortaformába egyengettem. Az eredeti recept 24 centisre szólt, de megengedtem magamnak ennyi renitensséget. A tésztát 20 percig 180 fokon sütöttem (volna, ha közben nem lesz áramszünet és nem felejti el a sütő a programot). Amikor úgy gondoltam, hogy most már szépen felemelkedett és valószínűleg letelt a 20 perc is, a hőfokot 160 fokra mérsékeltem és még 25 percig sütöttem. Amikor langyosra hűlt, kiszedtem a formából, ketté vágtam, és hagytam teljesen kihűlni.
Aztán fogtam fél kiló mascarpone krémet, adtam hozzá 12 dkg porcukrot, belereszeltem egy narancs héját és belecsavartam egy citrom levét. Az eredeti receptben szerepelt 3-4 evőkanál triple sec vagy más citrusos likőr, de én ennek híján alkoholmentesre készítettem, szerintem nem vont le az értékéből. A kézi mixerrel jó krémesre habosítottam, és a tortalapok közé töltöttem.
Végül elkészítettem azt a csokimázat, amire mindig is vágytam.
Megmelegítettem 1,5 dl habtejszínt, beletördeltem 10 dkg jó minőségű étcsokit, és olvadásig kevergettem benne. Amikor teljesen elolvadt, belekevertem 1 evőkanál vajat, és rácsurgattam a torta tetejére. Amikor teljesen kihűlt (ok, nem igaz, nem bírtam kivárni, de úgy kellett volna) rápakoltam az előzetesen elkészített kis fondant figuráimat. A máz szilárd, de nem törik, nagyon szépen lehet vágni.
Ezek a fondantfigurák úgy készültek, hogy 7 dkg fehér pillecukrot mikróban kb 2 perc alatt megolvasztottam, 14 porcukor nagy részével összekevertem. A keverőkanalat vajjal kentem be, mert a massza nagyon ragad. Amikor elkevertem, a maradék porcukorral megszórt szilikon lapon rugalmas masszát gyúrtam belőle. Aztán kisebb adagokat beszíneztem, amihez a nemrég felfedezett 5keres gél állagú ételszínezéket használtam. Ha túl ragadós, porcukorral lehet segíteni rajta. Szabadjára engedtem kreatív erőimet és megalkottam a kiskertet. Hagytam őket másnapig száradni, aztán megkomponáltam a kis csendéletet.
az eredeti recept a Nők Lapja Konyha legutóbbi számában szerepelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése